1. A nyomtatott huzalozások csoportosítása

 

            Az áramkör bonyolultságának, az alkatrészek méreteinek és szerelési módjának, valamint egyéb konstrukciós szempontoknak a függvényében a nyomtatott huzalozások igen különbözőek lehetnek.

            Mind konstrukciós, mind technológiai szempontból alapvető kérdés, hogy egy hordozón hány vezető síkot alakítunk ki. Ennek függvényében egyoldalas, kétoldalas és többrétegű huzalozásokat különböztetünk meg. Utóbbi esetben a hordozó belsejében is vannak vezeték síkok (1. ábra). Az esetek legnagyobb részében a belső rétegek száma 2...6, de különösen bonyolult áramkörök esetében a negyvenet is meghaladhatja.

 

 

 

1. ábra. Többrétegű nyomtatott huzalozás

 

            A kétoldalas és többrétegű huzalozások vezető síkjai között lyukgalvanizált (fémezett falú) furatok biztosítják az áramvezető kapcsolatot. Ezek kisebb rétegszám esetében átmenő furatok, melyek valamennyi síkot érintik. Nagyobb rétegszám esetében szükség lehet betemetett furatokra a belső rétegek közötti kapcsolat létrehozására, vagy zsákfuratokra, melyek az egyik külső és egy vagy több belső réteg összekötését biztosítják. Az átmenő furatokban rögzítik forrasztással az un. furatszerelt alkatrészek kivezetőit. Mivel a furat falán forrasztható fémbevonat van, a forrasztás során a kapilláris erő hatására a megömlesztett forrasz kitölti a kivezető és a furatfal közötti rést, javítva ezáltal a kötés villamos és mechanikai tulajdonságait.

            A nyomtatott huzalozások fontos jellemzője a rajzolatfinomság, azaz a rajzolaton előforduló minimális vezeték- és szigetelő rés-szélesség. Furatba szerelt alkatrészek esetében ez az érték általában nem kisebb, mint 0,25...0,35 mm. Általában a felületszerelt huzalozások esetében van szükség ennél "finomabb" rajzolatra (2. ábra). A technológiai határ napjainkban 0,04...0,05 mm között van.

 

 

2. ábra. Különböző rajzolatfinomságú nyomtatott huzalozások

 

            A merev hordozók mellett esetenként hajlékony (flexibilis) huzalozásokat is alkalmaznak. Ezek használata akkor kerül előtérbe, amikor a hordozónak rendeltetésszerűen változtatnia kell alakját, pl. valamilyen mozgás következtében. Ilyen pl. a nyomtató fej bekötésére alkalmazott flexibilis kábel, vagy a fóliatasztatúrák egyes változatai. A flexibilis huzalozás alkalmazását indokolhatja a rendelkezésre álló tér jobb kihasználásának igénye is. A kétféle hordozót kombinálva is lehet alkalmazni, akár többrétegű kivitelben is (3. ábra).

            A hordozón felépített áramkör általában valamilyen csatlakozón keresztül kapcsolódik környezetéhez. Ez lehet közvetlen (direkt) csatlakozó, amit a lemez felületén a huzalozással együtt alakítanak ki és jól vezető, korrózió- és kopásálló anyaggal – pl. arannyal – vonnak be. A közvetett (indirekt) csatlakozáshoz a hordozóra külön csatlakozó alkatrészt szerelnek.

 

 

3. ábra.  Kombinált (merev-flexibilis) többrétegű nyomtatott huzalozás

 

A nyomtatott huzalozások sajátos változatát jelentik a három dimenziós (3D), vagy a technológiára jellemző angol elnevezés után MID (Molded Interconnection Device) rövidítéssel jelölt alkatrészek. A konstrukció lényege, hogy valamilyen egyéb funkciót is ellátó, műanyag-technológiával (pl. fröccsöntéssel, sajtolással) készülő alkatrész felületén alakítják ki a huzalozást. Ilyen lehet például egy készülékház, vagy kapcsoló. A konstrukció és technológia részletes elemzése nélkül is könnyen belátható, hogy ez a megoldás a mechanikai és áramköri tervezés valamint a gyártási folyamat különösen szoros együttműködését tételezi fel és alkalmazása elsősorban nagyobb sorozatok esetében jöhet szóba.